„ S midőn a kelő nap szende sugarai
A tenger tükrén megtörnek, s nem födi felhő
A harcot váró tengert: egyszerre megindul
Mindkét tengererő és egykép küzd habokkal,
Amint a seregek közt egy evezőnyi lesz a köz:
Megszámlálhatatlan torok ordít a levegőbe,
És a lapátzörgést elnyomja a zaj, s a rivalgásban
Amint orron üték egymást a hajók: a lapátot
Hátra hajították: a kilőtt nyílzápor elönté
A levegőt, s amidőn leesett, elfödte a tengert.
És a hajók álltak: had födte egészen a tengert.
Most már nem nyilakat röppentenek, és sebeket nem
Messzünnen sújtó gyilkos fegyverzetek ejtenek:
Ölre kerül a dolog, vértől tajtékzik a tenger,
Megdagad a hullám, bíborszínt öltve magára.
Nem lehetett a hajót a vízbe esett tetemektől
Egymáshoz közelebb mozdítani, kik pedig élve
Hulltak a vízbe, saját vérök keverékeibe fúltak.
Hogyha irányt vesztett a nyíl, gyilkolt a habok közt,
S ha a kiszemelt tárgyát nem döfte keresztül a lándzsa,
A hullám közepett bizton lelt ölnivalókat.
A harcfők döntő órája közelge immár,
És többé nem volt a csatának végzete kétes.
Vízbe merült a Heroszi sajkák nagy része: a többi
A győztes sereget hordozta cserélt evezőkkel.”
Kezdőlap 
Gallery 
Tárgy: Az igtheuosi tengeri csata 
Szomb. Dec. 27, 2008 3:01 am