Réges-régen, mikor a Zétát
mesebeli állatok uralták, éltek a Főnixek. Büszkék voltak, s ez az
Isteneknek nem tetszett. Meg akarták büntetni őket, de a Főnixek
büszkesége oly erős volt, hogy bár meghaltak, egy lobbanással újjá
születtek, tovább vívva a csatát.
A
Halhatatlanok tehetetlenek voltak, míg a gonoszság Istene, Fúria, el
nem árulta nekik, a Főnix, ha saját társának kezétől hal meg,
büszkesége szomorúsággá válik, s nem születik újjá. Így az Istenek
elküldték Viszályt és Tébolyt, Fúria gyermekeit, a Földre, s amerre
mentek, a Főnixek nem látva át az Istenek szándékát, oktalan módon
egymás ellen fordultak, míg csak Egy maradt. Az utolsó Főnix megtudván
az Istenek álnok cselét, harcba szállt ellenük. 1000 nap, 1000 éjjel
folyt a csata, s az Istenek számtalan sebet ejtettek, s ők is
számolatlan sebet kaptak, mígnem az 1001. nap reggelén a viadal közben
a Főnix hirtelen, egy lángvillanással eltűnt. Senki sem tudja hová. De
ahogy a sebeiből a vér a Földre hullott, megszülettünk mi, az emberek!
A Főnix vére és a Föld sara, ebből lett az ember. Ezért vagyunk
büszkék, és ezért vagyunk mulandók.
Jóslat szól, hogy az utolsó Főnix visszatér. Mi, a Rend tagjai,
keressük őt. Keressük, mert a jóslat úgy szól, hogy az ember az ő
vezetésével új csatát kezd, Égén és Földön, hogy hogy uralja azokat...
Kezdőlap 
Gallery 
Tárgy: A híres legenda 
Szomb. Dec. 27, 2008 2:50 am